Az előző bejegyzésemet úgy fejeztem be, hogy arra kértem minden kedves olvasómat : Szurkoljatok!!! Most is erre kérek mindenkit, csak most más okból, a gyógyulás és a mielőbbi felépülés miatt kérem- Szurkoljatok!!!
Szurkoljatok, hogy legyen elég erőm, megint felállni a padlóról, ahová egy szempillantás alatt kerültem.
Tulajdonképpen bármennyire is terveztem a következő napokat, heteket, most is rá kellett döbbennem, hogy az "ember tervez, Isten végez" egy örök érvényű igazság!
A múlt héten rendesen lefárasztottam magam az edzésekkel, hiszen a hétvégén a kecskeméti világkupára át kellett mentenem a két héttel ezelőtti kiválló formámat, ahol 2. helyezést sikerült elérnem egy hasonló világkupa fordulón.
A hétre nem maradt más dolgom csak kellemes átmozgató edzéseken részt venni, és amit az előző írásomban is említettem - feltöltődni, ráhangolódni a versenyre. Történt ugyanis, hogy mikor végeztem a hétfő délelőtti munkával és hazajöttem, egyik pillanatról a másikra furcsa érzésem támadt a bal szabó izmomban ( lovas izom) és/vagy a négyfejű combizmom legbelsőbb fejében. Indokolatlan, szinte kimasszírozhatatlan izomtónus alakult ki. Természetesen próbáltam segítséget kérni Berka Imrétől, a mindig segítőkész csapat masszőrünktől , de ő is azt javasolta, hogy keressem fel a szintén mindig segítőkész térdspecialista dr. Béres Györgyöt /aki már többször megmentette a sportpályafutásomat/ , hiszen addigra már a térdem is bevizesedett. Ez alkalommal sem volt másképp, mikor felhívtam, azonnal reagált és a feszített munkaprogramja ellenére fogadott.
A pontos diagnosztikához elengedhetetlen egy MRI felvétel, ami kisebb- nagyobb utánajárásnak köszönhetően még a mai napon meglesz. Utána fog kialakulni, mennyit kell a rehabilitációval foglalkozni.
Sajnos az már biztos, hogy a hétvégi kecskeméti világkupa fordulón nem állok rajthoz. Bármennyire is szerettem volna, de nem akarom kockáztatni a nyári kvalifikációs versenyeket. Remélem a létező legjobb döntést hozom! Pedig elhihetitek, hogy mennyire nehéz volt meghozni.. Egy hazai rendezésű Vk, mindig jobban motivált és mindig nagy lelki erőt adott ha a pálya széléről érzékeltem a családom , barátaim, ismerőseimet. Nos, ez idén kimarad. De nem csüggedek, mert az igazán fontos versenyek még váratnak magukra és tudom, hogy sokan velem vannak.
Továbbra is úgy búcsúzom, hogy Szurkoljatok!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése